Címlap » Események » DXRacing 2019 - Szerbia - 2019.06.29-30

DXRacing 2019 - Szerbia - 2019.06.29-30

2019.06.29. - 2019.06.30.
Szerbia, Bela Crkva, Camping Oaza

Június végén rendezték meg a szerbiai Bela Crkva településen a DXRacing 2019 FPV race versenyt, ahol részt vett néhány igazán fanatikus honfitársunk. Meg kell hagyni igencsak jól nyomták a srácok, ugyanis
- Babics Oszkár megnyerte a Szerbiai versenyt
- Farkas Csaba a harmadik lett
- Rontó Roland az ötödik
- Csajtai Kristóf a kilencedik
- Pető Gábor tizennegyedik helyen végzett.

Nagyon nagy gratuláció a kicsi csapatnak :)


Csajtai Kristóf beszámolója (forrás: DRH társalgó):

Délután 5-kor indultunk. Meg 6-kor. Meg fél 7-kor. Elég darabosan kezdődött, mert hát mindenki péntek délután gondolta az utolsó pillanatban elintézni a verseny előtti ügyes bajos dolgait. Végül kicsivel 7 előtt összepakolva, startra készen beszálltunk a Roland által szervezett csúcs Dacia-ba és irány Szerbia. Óriási lendületet vettünk Budakesziről, ami egészen az Auchan parkolóban található McDonaldsig tartott, mert ugye ha egyszer elindulunk :) Itt a kaja mellett jött a felismerés, hogy nem az M6-on fogunk menni, hanem az M5-ön, így a budai rakpartra tervezett találkozó Somogyi Balázzsal egy kicsit nagy szívás. Lemondani már nem akartuk, úgyhogy kínlódtunk még egy sort a péntek délutáni csúcsban, de aztán már tényleg igazán elindultunk. A szerb határnál kicsit megkavart minket a GPS (segíteni próbált, de hát…) úgyhogy kis öngólókkal tarkítva, de 1 óra alatt pikk pakk átjutottunk. A szállásra talán valamikor hajnali fél három felé érkezhettünk meg. Ezt azért nem tudom pontosan, mert a határ után ugyan már én vezettem, de nem voltam az éberségem legmagasabb fokán. (állítólag azt is elfelejtettem, hogy milyen autóval vagyunk és belerongyoltam valami fekvőrendőrbe, de ezt határozottan tagadom, mert nem emlékszem). A szerencsénk annyi volt, hogy Oszi és kis családja már a délután folyamán befutott a szlovéniai nyaralásról és előkészítettek nekünk mindent, nekünk csak zuhanyozni és aludni kellett.

Szombat reggel a helyi török káve hatására némileg összeszedettebben kezdtük meg a napot és vonultunk ki a pályára. Oszi, aki előző nap délután már kipróbálta 2-3 akksi erejéig, megállapította, hogy ezt-azt odébb raktak a szervezők. Ez később az első briefingen igazolást nyert, mikor a biztonsági okokra hivatkozással bejelentették a módosításokat. Hogy mire fel ez a nagy óvatosság? A rendezvény egy motoros fesztivál közepén, egy szabadstrandtól légvonalban 30 méterre lett elhelyezve. Erre talán a legjobb kifejezés, hogy WOW. Meleg van, mehetsz fürödni, akár két kör között. Unod a drónokat? Mehetsz koncertre :) Már maga a környezet is rengeteget adott az élményhez, amit végül a szervezők hozzáállása, segítőkészsége és vendégszeretete járatott csúcsra.

Maga a szombati edzésnap alapvetően eseménytelenül telt, mondhatni szokásos. Pető Gábor küzdött a 30-as időkkel, én a 27-esekkel, Csabi a 25-ösökkel, Oszi meg Roland egymást gyalázták a pályacsúcsokért. Ez valahogy úgy nézett ki, hogy amíg mi nézegettük, hogy balról vagy jobbról, addig ők első akksira mentek abszolút időt. Más kategória, na. A szerb mezőny első fele egyenletesen oszlott el ezen a skálán, a másik fele meg Gábor mögött. Rolandéknak 2-3 igazi ellenfele volt, a többiek maximum szerencse meghajtással szólhattak bele a dologba, vagy, mint később kiderült profi, hidegvérű okos döntésekkel. A nap végére 10 csapat alakult ki és minden pilóta legalább 8-9 akksit kirepült. Gyakorló napnak első osztályú volt, főleg, hogy közben ott volt ugye a strand, naplementekor pedig indult a barbecue, némi szigorúan nem túlzásba vitt sörözéssel. :)

Másnap reggel nyolc órára volt meghirdetve a találkozó, ahol egy újabb briefinggel és pályabejárással indult a nap. Szóltunk a szervezőknek, hogy felesleges angolul tartani újra (csak mi voltunk külföldiek) mert mi már itt voltunk előző nap is, de láthatóan élvezték az international feelinget és maradt Mary Poppins nyelve. Ami viszont újdonság volt, hogy egy huszárvágással bejelentették, hogy nem double, hanem single elimination lesz a kvalifikáció után. Ettől mi azonnal felébredtünk, a szerb pilóták pedig nem tulajdonítottak neki különösebb jelentőséget. Ezt akkor nem értettük, de a délelőtt folyamán, amikor bejelentették, hogy mégis inkább double lesz, mi örömujjongásban törtünk ki a szerbek pedig ugyanúgy fogadták, mint a single bejelentését. Aztán pár perc múlva kezdtek szállingózni a pilóták és kérdezgetni, hogy látják, hogy örülünk, úgyhogy biztos van jelentősége, mondjuk már el, hogy mi a különbség a kettő között. :)

A délelőtti kvalifikáció hozott némi izgalmat, mert Csabi nagyon szenvedett a gépeivel, de végül sikerült egy nagyon nagy menetet futnia, Gábor kihagyott egy futamot, mert bár jó volt a szervezés nagyon, de a kommunikációban még lehet fejlődni, engem végtelenül ironikus módon nem mért az időmérő, de aztán pont a legjobban sikerült kvali kört bevette. Oszi és Roland már az első körben kvalifikálta magát, de amíg ezt Oszi helyesen értelmezte és nem tolta túl a maradék 4 lehetőséget, addig Roland elkezdett emberkedni, aminek az lett a vége, hogy azt a gépet, amivel már másfél napja gyakorolta a pályát atomjaira törte. Persze hogy a többi gépe nem olyan állapotban és nem úgy repül, mint az amelyik megsemmisült. Végül azért mindannyian feljutottunk a legjobb 16-ba.

A kieséses szakaszban persze felborult minden. Oszinak lett egy olyan futama, ahol még Ő maga is azt mondta, hogy nem ment át a célkapun, de mivel én pont azzal szemben álltam így esküdöztem, hogy tuti. De ami fontosabb, hogy a bírói is úgy látták, hogy áthaladt, úgyhogy DVR visszanézés és tényleg bent volt. A jelentősége csak az, hogy 3 méterrel a kapu előtt előzött meg valakit és ezáltal ejtett ki. Roland egész a verseny végéig nem bírt megbarátkozni a tartalék gépével és az idegrendszerével és bár fantasztikusakat villant egyes körökben, de inkább egy flippergolyóéra emlékeztetett a teljesítménye, ami végül csak az 5. helyre volt elég.

Csabi kőkemény kitartó és konzisztens versenyzéssel a 3. helyig jutott. Nagyon fegyelmezetten, semmitől sem zavartatva, a saját biztonságos tempója pont felső határán ment és gyönyörűen behúzta.

Nekem rögtön az első menetben az addig hibátlan gépem nem bírt elstartolni, csak béna bogár módjára lefordult az emelvényről. Valamiért a bal hátsó motor nem indult el. Futam után összeszedtem a gépet, széthúztam, összedugtam és ment. Úgyhogy én egyből a looser bracketből kezdtem az érdemi versenyt, ami így a 9. helyre volt elég. Mondjuk ahogy nézegettem, ha sikerült volna elrajtolni, akkor is körülbelül ide lyukadok ki a végén és a kvalifikációs helyem is ezt sugallta (10), úgyhogy abszolút nem vagyok elégedetlen. Pláne úgy nem, hogy életemben először repültem létrát és dive kaput. Amihez hozzátartozik, hogy miközben szombat reggel bambán bámultam a pályát kezemben a kávéval, amit ingyen kaptam a motoros fesztivál egyik bárpultjánal mert a felszolgáló személyzet valamiért úgy gondolta, hogy ez nekem jár, Roland elméletezett velem, hogy hogy csináljam. Amiről eszembe jutott, hogy amikor először jött ki a parkolóba akkor én magyaráztam neki a powerloopot. Változnak az idők. :)

Gábor, hozta formáját, szépen fegyelmezetten végig ment és Ő is azt húzta be amire a kvalifikáció alapján számítani lehetett.

Oszi pedig megnyerte. Nem is kicsit. Rögtön a döntő elején rontott, úgyhogy az egész mezőnyt vissza kellett előznie, de sikerült.

Tanulság? Megyünk a következőre is.

 

Küldetésünk

A DOE küldetése

A biztonságos pilóta nélküli repüléshez szükséges műszaki-technikai, vezetési-irányítási és repülésbiztonsági tudásbázis rendszerezése és tagjai közötti megosztása; a normatív és etikai szabályrendszerek megteremtése, illetve azok kialakításában való közreműködés; az ágazat szereplői közötti egyeztetés, koordináció; a jogalkotókkal és hatóságokkal történő együttműködés.

 
 

Facebook