A pilóta nélküli légijárműveket nemzetközi szerződés először 1944-ben említi, ekkor jött létre a Chicagoi Egyezmény, amelynek eredménye a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) megalakulása. Az Egyezmény 8. cikke arról rendelkezik, hogy a pilóta nélküli légijármű olyan légijármű, amely pilóta nélküli repülésre alkalmas, engedélyezésének feltételeit a Szerződő Államokra bízza. Az Egyezményhez való csatlakozást és annak szövegét az 1971. évi 25. törvényerejű rendelet hirdette ki.
Az Európai Unió és a tagállamok közötti megosztás értelmében, amelyet a 216/2008 Európai Parlamenti és Tanácsi rendelet 2. melléklete tartalmaz, a tagállamok hatásköre a 150 kg alatti pilóta nélküli légijárművek szabályozásáig terjed.
Jelenleg a pilóta nélküli légijárművek nem képesek megfelelni sem az ICAO, sem az Európai Unió hagyományos légijárművekre vonatkoztatott előírásainak. Ennek okán jelentős kockázatot jelentenek a repülésbiztonság és a földön tartózkodó személyekre nézve, így elengedhetetlen a megfelelő jogszabályi háttér kidolgozása.
