A tanúsított RPAS üzemeltetők holland szövetsége (DCRO) kiadott egy fehér könyvet, amely megkérdőjelezi a bevezetendő Specific Operations Risk Assessment (SORA) 2.5 irányelvekben feltételezett valószínűségi feltételezéseit. A professzionális üzemeltetők széleskörű adatbázisára és tapasztalataira támaszkodva a valós kockázat a becsült kockázatnak csak századrésze. Ez a hatalmas eltérés egységes biztonsági adatgyűjtésre és kockázatértékelés újragondolására késztet.
A SORA 2.5 feltételezi, hogy az UAS-nek 1:1 000 repülési óra annak az esélye, hogy műszaki hiba vagy irányítás elvesztése miatt elhagyja működési volumenét. Továbbá 10% esélyt feltételez arra, hogy a repülés-lezáró rendszer (FTS) nem állítja meg a drónt, ami 10 000 repülési órához 1 kombinált elrepülési valószínűséget eredményez. A DCRO meghatározása szerint elrepülés akkor következik be, amikor az UAS kezelői ellenőrzés nélkül elhagyja a kijelölt területet, és ezen a zónán kívül landol, ami potenciális földi kockázatot jelent.
A DCRO adatai teljesen más képet festenek. A 37 tagüzemeltető és négy nagy külföldi üzemeltető közül, összesen 1 411 183 repült órával, csak egy elrepülésről számoltak be. Ez nagyjából 1:714 000 repült óra empirikus valószínűségét eredményezi – nagyságrendekkel alacsonyabb, mint a SORA becslése. Ezt támogatva a DJI valószínűségeket adott vállalati modelljeihez (pl. M300, M350 RTK, M30), átlagosan 1,75 x 10^-5 esélyt adva a működési terület elhagyására.
Ez a rés arra utal, hogy a SORA 2.5 feltételezései nem feltétlenül tükrözik a szigorú karbantartási és készenléti protokollokat követő hivatásos üzemeltetők biztonsági eredményeit.
A SORA a pilóta nélküli rendszerekre vonatkozó közös szabályalkotási hatóságok (JARUS) által kidolgozott és az EASA által elfogadott kockázatértékelési keretrendszer a drónműveletek értékelésére az adott kategóriában. Ebbe a kategóriába tartoznak a nyílt kategória határain túli műveletek, például a látótávolságon kívüli (BVLOS) repülések vagy lakott területek feletti küldetések. A módszertan segít a szabályozóknak és az üzemeltetőknek meghatározni a biztonsági követelményeket, egyensúlyt teremtve a működési szabadság és a közbiztonság között.
A SORA 2.5-tel, amely 2025-ben lép életbe az EASA tagállamaiban, kulcsfontosságú változás következik be: az üzemeltetőknek mostantól számolniuk kell a működési volumenükkel szomszédos területeken a földi kockázatokkal. Ez a változás, amelyet a frissített irányelvek #8. lépésében vázoltak fel, a biztonság növelését célozza, de vitát váltott ki. A DCRO azt állítja, hogy az ezeket a követelményeket kiváltó feltételezett valószínűségek túlbecsülik a repülés valószínűségét, ami túlságosan szigorú megfékezési intézkedésekhez vezet.
A SORA 2.5 konzervatív valószínűségei arra kényszeríthetik az üzemeltetőket, hogy költséges és összetett elszigetelési intézkedéseket fogadjanak el.
A DCRO kihívása a SORA 2.5-tel szemben egy visszatérő akadályt hangsúlyoz: a drónszabályozás elmarad a technológiától. Az adatok arra utalnak, hogy a professzionális üzemeltetőket az általános feltételezések miatt jelentős bürokráciával büntetik.
Forrás és kép: dronexl
