Sokszor felmerül a drónosok körében a kérdés, hogy a legszebb fotós látványosságokkal rendelkező természeti környezet feletti repülés hosszadalmas és körülményes engedélyezéshez kötése indokolt-e vagy sem. A környezetvédők szempontjai egyszerűek: védeni kell a növény és állatvilágot, ezért ennek érdekében hatalmas területek felett nehezítik, vagy teszik lehetetlenné kizárólag a pilóta nélküli légijárművekkel a repülést. Egyes kutatások azonban azt támasztják alá, hogy ez a védelem jelentősen eltúlzott. Egy ilyen kutatás eredményét ismertetem a továbbiakban, de előtte bemutatom a kérdés megítéléséhez szükséges jogszabályi alapokat.
A drónosok számára nem ismeretlen, hogy a természetvédelemmel érintett területek környezetvédelmi szempontból korlátozott légtereknek minősülnek. Az ilyen területeket a magyar légtér légiközlekedés céljára történő kijelöléséről szóló 26/2007. (III. 1.) GKM–HM–KvVM együttes rendelet jelöli ki. (3. sz. melléklet 3. táblázat). Az ilyen területek feletti légtér igénybevételére a 4/1998. (I. 16.) Korm. rendelet 5/B.§ (1a) pontja alapján a légiközlekedési hatóság engedélyével kerülhet sor.
A természet megfigyelői azonban egyre többet használnak drónokat, így a David Attenborough-nak szinte már nincs is olyan filmje, ahol ne használt volna drónfelvételeket. A drónok használata értékes a természet kutatásában, mert minimalizálja a megfigyelők tevékenységét és leküzdhetnek egy sor akadályt, amely az állatok megközelítésével kapcsolatban merülhetnek fel.
De tényleg zavarja az állatvilágot a drónozás?
A Canadian Science Publishing 2022. évfolyam januárjában a 10. kötet 1. számában megjelentetett egy tanulmányt, amely azt vizsgálta, hogy milyen hatással van a pehelyrécékre a drónos megfigyelés.
Csak egy kis kitérőként említem, hogy a pehelyréce (Somateria mollissima – legnagyobb kacsafaj) az afrikai-eurázsiai vándorló vízimadarak védelméről szóló, Hágában, 1995. június 16-án aláírt nemzetközi megállapodás kihirdetéséről szóló 2003. évi XXXIII. törvényben és a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről szóló 13/2001. (V.9.) KÖM rendelet 2. számú melléklet 908. sorában fokozottan védett és védett állatok közt van felsorolva.
A pehelyréce sarki védett madárfaj és a sarki fajok különösen érzékenyek lehetnek a zavarásra, ezért a drónok megjelenésére adott válaszreakciójukat vizsgálták. A fajspecifikus zavarértékelést úgy végezték, hogy a kutatók ilyen madarak fészkelőhelyére fészekkamerákat szereltek és a drónrepülések hatását rögzítették. A kutatás során nem figyeltek meg a drón hatására megváltozott éberségi viselkedést, ami egyben tükrözte a ragadozóellenes stratégiájukat is. A megfigyelés végkövetkeztetése, hogy a drónnal történő megfigyelésük nem eredményezett viselkedésbeli változásokat, amely következtetés alapján a drónokat a fészkelő faj felkutatásához és megfigyeléséhez megfelelő potenciális eszközként tekintették.
Ezek után jogosan merül fel a kérdés.
Indokoltak-e hazánkban hatalmas egybefüggő területeket környezetvédelmi szempontból korlátozni, különös tekintettel arra, hogy ezen területek nagy része turista utakkal kilátókkal, vagy egyéb nagy tömegeket csábító turista látványossággal (pld szép kilátás) rendelkeznek, ezek területén települések találhatók. Az állatok megszokták az emberek járművek közelségét, nincs ez máshogyan a drónnal sem. A korlátozást egyre inkább ok nélkülinek tekintem, ezért a korlátozó rendelkezések felülvizsgálata indokolt lehet.
